Pečinka-barlang

A Pečinka egy 150 méter hosszú, lejtős barlang 22 méteres szintkülönbséggel. Természetes eredetű (a mai barlang 70 százaléka) és mesterségesen kiásott járatból áll, amely a 308-as magaslati pontig, a Pečina-hegycsúcsig vezet. A barlangban a cseppkövek és egyéb alakzatok jelentősen megrongálódtak. Régészeti szempontból is fontos, hiszen a 1909-ben elvégzett kisebb feltárások során számos, őskori kerámiatöredéket és emberi maradványokat (csontokat) ástak ki. A kerámiák az úgynevezett Castellieri-kultúrára emlékeztetnek. 

Az osztrák–magyar hadsereg a természetes barlangok és gödrök minél hatékonyabb kihasználása érdekében, a VII. hadtest keretében 500 fős barlangász-építészeti részleget állított fel, amelyet Alois Peter Bock főhadnagy, barlangász-mérnök vezetett. Több, mint száz barlangot kutattak fel és rendeztek be, köztük többet hadi felhasználásra is. Az építési munkákat főleg orosz foglyok végezték. 

Az I. világháborúban a Pečinka-barlangot pihenő-óvóhelyként használták. Először az osztrák–magyar hadsereg kezében volt, majd a 9. isonzói csata után, 1916. november elején az olaszok kezébe került 1917 októberéig, a 29 hónapig tartó isonzói harcok végéig. A barlangban a katonák számára emeletes ágyakat, a tiszteknek pedig fülkéket rendeztek be. A Pečina csúcsán fényszóróval ellátott figyelőpontot helyeztek el. 

_{A SZÖVEG SZERZŐJE: Marušič Konrad} 

GPS: 45.86247, 13.61989